barotNagy István polgármester a Magyar Polgári Párt színeiben vezeti a várost, az önkormányzatban a többséget az RMDSZ-frakció alkotja, akik az elöljáró szerint legtöbbször szándékosan akadályozzák munkáját. Az idei költségvetést is csak nagy nehezen fogadták el. Ellenszélben dolgozik, de nem hagyja magát, azt mondja, ki akarja emelni városát az elzártságból. Városnapok lesznek a hétvégén, ennek apropóján beszélgetünk a város-falu hétköznapjairól. Sietnünk kell, mert este ő is hivatalos a brit királyi család tagjának tiszteletére a Kálnoky-kastélyban tartott állófogadásra, ahol már harmadszor fogadják Károly trónörököst. Halk muzsikaszó fogad a városháza folyosóján. A polgármestert a házasságkötő teremben találjuk, már másodszor esket aznap fiatalokat.
– Gyakran kerül sor esketési ünnepségre a hivatalban?
– Sajnos csökkenőben van a házasságkötések száma, az idén ez volt a tizenkettedik, míg a tavaly meghaladta az ötvenet, tavalyelőtt a kilencvenet. A mai két esketés rendhagyó volt, mert mindkettőben három-három személy vett részt, vagyis láthatóan az utánpótlás is ott volt az „igen” kimondásánál. Úgy kell a magyar gyermek ide, mint a falat kenyér. Bárcsak több ilyen esemény lenne, szívesen esketek akár túlórában is!
– Mit kell tudni Barótról?
– Barót a szülővárosom, a szüleim is itt kötöttek házasságot, itt éltek, a bányavállalattól mentek nyugdíjba mindketten. Ide köt minden emlék. 1968-ban lett város úgy, hogy hozzátartozik Bibarcfalva, Bodos, Köpec, Miklósvár és Felsőrákos. Ha összeadjuk a települések lélekszámát, akkor 9 670 körül mozog az összlétszám. Barótnak hatvan százaléka városon, negyven százaléka falusi környezetben él. Fura egy helyzet. Azért harcoltam az elmúlt öt évben, hogy ez a speciális mozaikrendszer álljon egybe, de mindenkinek alakuljon ki a személyisége. Hiszen a legnagyobb gond a székely közösségekben, hogy identitászavarral küzdenek. Például a mi esetünkben, ahol bányavidék volt, elmozdultak az egykori arányok, az egész emberanyag kicserélődött rövid negyven év alatt. Ezt mindenki a saját életén keresztül élte meg. A lakosság közel három százaléka román, a cigányok száma egy százalékon van, papíron, valóságban kb. öt százalék. Barót Románia második legmagyarabb városa Szentkeresztbánya után. Ezt megtartani és megmaradni – ehhez szükséges a valós önrendelkezés.
– Azt mondta korábban, hogy a kettősség jellemzi a települést, ezt miként élik meg az itteni emberek?
– Ez egy elég érdekes identitástudatot hoz, itt több kettősségről is lehet beszélni. Úgy élik meg, hogy pl. Barót város központjában még a tehéncsorda végigmegy – úgy város, hogy falu is. Bányászvidék volt, az emberek azt tartották, hogy nekik minden jár. A másik gond a bezárkózottság traumája, amit sokan kihasználtak és kihasználnak még ma is. A monopolhelyzet az RMDSZ-nek is tetszett, hisz így könnyebb volt irányítani politikailag a régiót. Szükségszerűvé vált a generációváltás és a nyitás, Erdővidéknek több levegőre lenne szüksége, le kell vetkőzzük az összes betegségeinket. Földrajzilag is elszigeteltek minket, a megyei tanács nagyon igyekezett, hogy ne legyenek jó utjaink. Soha, mióta polgármester vagyok a községi utak kövezésére pénzt nem adtak. A törvény tisztán kimondja: megyei és községi utakra adható támogatás. Mi erről mindig lemaradunk, pedig magyar emberek ülnek a megyei vezetésben, de nekik nem tetszik a fenyő, inkább a tulipán felé hajlanak. Hol van itt az összefogás, ha már magyar magyart is diszkriminál?
– Bizonyára a veszedelem hírére keletkezett a mondás: „Baj van Köpecen...” Ez mennyire igaz ma Barótra? Miből élnek az emberek?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés. A bányák bezárása után a gazdasági élet megrokkant, erre most rájött a gazdasági válság, ez nehezen érintette az amúgy is szerény költségvetésünket. Az önkormányzatban kialakult helyzet sem irigylésre méltó, ahol az RMDSZ-többség mindent elkövet, hogy a polgármester programját megakadályozza. Én programmal nyertem választást, nem jelszavakkal. Ha pl. a miklósvári népnek megígértem, hogy új kultúrházat fogunk építeni, akkor az meg is lesz! Ebben a tanács vagy segít, vagy szembemegy a miklósvári néppel. Az épület áll, fel van építve, tető van rajta, csak pénz a hiányzik a befejezéshez. Példát is tudok mondani, hogy az RMDSZ-vezetésű megye miként sáfárkodik az országos leosztású pénzekkel. A kormány segélyalapjából öt év alatt egyetlen egyszer kaptunk kétmilliárd régi lejt 2006 szeptemberében, miközben tavaly Sepsiszentgyörgy 90 milliárdot kapott. Kérdem én, szüksége van mind a megyeközpontnak erre a segélyre, a szegény bányavidéknek nem juthat belőle? Ez kérem politikai manipuláció, ott, ahol a magyarság kisebbségben van, ott még elfogadható a pozitív diszkrimináció, de itt, Székelyföldön ez megbocsáthatatlan bűn. Nehéz az élet Erdővidéken, kevés a munkahely. Áprilistól hatályát vesztette az a rendelet, melynek értelmében a hátrányos vidéknek nyilvánított Baróton a befektetők több kedvezményt kaptak. Voltak, akik csak a profit érdekében telepedtek meg, sok esetben csupán a könyvelésüket hozták a kisvárosba, de maradtak is. Az RMDSZ az elmúlt esztendőkben mindent elkövetett, hogy az ő érdekcsoportján kívül esőket ellehetetlenítse, elüldözze. Ennek ellenére él a vidék, van néhány nagy cégünk, ahol nagy számban foglalkoztatják az embereket, ilyen a bibarcfalvi borvíztöltőde, a tejfeldolgozó üzem, a fakitermelő cég, a két ruhagyár, a két húsfeldolgozó üzem – ezek a legnagyobb tőkével rendelkező cégeink. Sajnos, kevés a helyi befektető. A cél az, hogy az itt tevékenykedő cégek életképesek legyenek, jövedelmet termeljenek, mert akkor több marad az önkormányzatnak. Régi tervem egy ipari park létrehozása, a már létező vállalkozói központ területén lehetőség adódik majd a kisebb inkubációs elképzelések megvalósítására. Erdővidék lévén a szántóterületek tulajdonjogával is sok gond akad. Birtoklevelek tekintetében érdemes megjegyezni, hogy Miklósváron és Köpecen területhiány van, valamikor elődjeim száznál nagyobb nagyságrendű hektárokat engedtek át a Brassó megyeieknek.
– Készített már listát a megvalósításokról?
– Természetesen, de azt hosszú lenne felsorolni. Csak néhányat említek: nem volt vállalkozóközpont, városi múzeum, egyetlen új tömbházlakás átadva 1990-től, Ifjúsági Információs és Tanácsadói Iroda, könyvtár és internet-terem, öregotthon, a városon és falvainkban rendezett szemételtakarítás, egyetlen utca új aszfaltréteggel burkolva. Most van. Előkészületben van Barót és Erdővidék szelektív szemétgyűjtési rendszere, iskola-campus Baróton, egy huszonnyolc lakrészes tömbház építése a fiataloknak, a város vonzáskörzetébe tartozó iskolák és óvodák feljavítása, házibeteg-gondozás öregeknek, és lehetne tovább sorolni, mert a lista nem teljes. Vannak tervek is, egy új városi művelődési ház és fedett uszoda építése Baróton, bevásárlóközpont, modern utcai világítás minden településen, víz- és csatornahálózatok kiépítése, szabadidőközpontok kialakítása, játszóterek és zöldparkok bővítése.
– Hogyan tovább?
– Van egy 850 ezer eurós pályázatunk a szelektív szemétgyűjtés megvalósítására, amelynek partnere Erdővidék összes önkormányzata, valamennyien 10 százalékos önrésszel rendelkeznek. Ötvenegy szelektív szemétgyűjtési sziget lesz, minden településről a vadonatúj szemeteskocsi gyűjti össze a hulladékot. Ez egy igazi összefogás, remélem, nem olyan lesz, mint az évek óta hangoztatott eremdéesz-rockopera, a Borvizek útja projekt, mely évente felpezsdül, majd évente megkotlósodik. Valamikor azt kértem, hogy legyen a tervezet része Bibarcfalva, de nem lehetett, ezért a baróti fürdőmedence rendbetételét javasoltam. Akkor (2004 telén) mondta el Demeter János volt megyei elnök a legnagyobb költői mondatát, amire amíg élek, mindig emlékezni fogok: „Te kiravaszodtál nagyon, Nagy Pista barátom, tanuld meg, hogy a városállamok ideje lejárt, tanuld meg, hogy mi vagyunk a kormány, mi vagyunk a parlament, a megyei tanács, és mi vagyunk a prefektúra!” Na ennyit a Szeretem Háromszéket! szlogen valóságtartalmáról. Ezek szerint Barót nem tartozik Háromszékhez. Tamás Sándor megyei elnök a szemembe mondta, hogy Nagy István, neked azért nem adunk pénzt, mert neked van egy politikai programod, és ha azt te teljesíted, akkor a nép visszaválaszt, ami nem jó az RMDSZ-nek. Ezt újságírók és erdővidéki polgármesterek előtt mondta. Tehát Barót nem ér meg egy bajuszversenyt…
A város költségvetése kevesebb az idén, mint a tavaly, nagy fejlesztésekre nem lesz lehetőségünk, emellett a többségi frakció is arra játszik, hogy a város költségvetése kisebb legyen. Ilyen körülmények között kell helytállni és haladni előre….
– És Barót Napokat tartani…
– A kultúra az élet hordozója, a megtartó erő. Öt napos rendezvénysorozat, ahová meghívtuk a Partiumból Érmihályfalvát, Magyarországról Zirc, Szarvas, Budafok, Dabas, valamint felvidékről Párkány testvértelepüléseinket. Ilyenkor egy kicsit elfeledjük a gondokat. Az élet sokkal szigorúbb itt, mint a megyeszékhelyen, vagy akár Brüsszelben.