szekelyderzsDologidőben érkeztünk Székelyderzsbe, alig van mozgás a községközpontban. Hargita megye délnyugati csücskében, Brassó és Maros megye határán, az úgynevezett Viharsarokban található a település. 1992-től a szomszédos Székelymuzsnával alkot községet. Unitárius templomának fehér tornya messzire ellátszik – még mindig kevesen tudják, hogy a vártemplom a világörökség része. A világon egyedülálló a rovásírásos emlék és a XV. századból származó falképek, köztük Szent László királyunk legenda-ábrázolása, melynek teljes feltárása napjainkban is folyamatban van. Ebből államvizsgázott Zoltáni Csaba polgármester, tudom meg később, akit tavaly választottak meg a Magyar Polgári Párt színeiben a község élére. Egy szűk óránk van a beszélgetésre, épp mélyfúró szakembereket vár az elöljáró, akikkel Székelymúzsnába kell menjen.
– Mi hír mostanában Székelyderzsben?
- Most a legfontosabb esemény, hogy készülünk a falunapokra, az idén lesz hatodik alkalommal, ez hagyomány, mely kötődik a határkerüléshez. Az 1800-as évek elején több éven keresztül elverte a jég a falu határát. Egy asszony álmot látott, amelyben az állt, hogy minden esztendőben meg kell kerülni a határt, hogy a falu ne maradjon termény és betevő falat nélkül. Hat évvel ezelőtt ehhez kapcsolták a falunapokat. A rendezvényt az egyházzal közösen szervezzük, volt idő, amikor az iskola is társszervező volt. Szombaton délben a templom előtti téren gyülekeznek a székely ruhás legények és lányok, majd innen gyalog vagy  lovas kocsikkal és szekerekkel elindul a határkerülés. Utána ünnepi istentisztelet lesz az unitárius templomban.
– Két település, Székelyderzs és Székelymuzsna gazdájaként kell gondolkodni.  Ez mennyire sikerül?
– Hargita megye legkisebb községe vagyunk, a 2002-es népszámlálás alapján 1177 lakója van a két falunak. Az itteni mesteremberek messze földön híresek voltak. Mindkét településen a kiöregedésnek vagyunk szemtanúi, a fiatalok szétszéledtek a nagyvilágba, de vannak, akik hazaköltöztek. A többiek is hazajönnek a nagy ünnepeinkre, és ilyenkor látni, hogy szívük mélyén derzsinek, muzsnainak érzik magukat, és erre büszkék. Jelentős a roma közösség is, közel 30 százalék. A községközpontban van az 1-8. osztályos iskolánk, amely János Zsigmond fejedelem nevét viseli, míg Muzsnában 1-4. osztályos általános iskola működik.
Itt nem is lehet máskép, két településben kell gondolkodni. Tavalytól Székelymuzsnának is van külön falunapja, természetesen a derzsiek itt is, ott vannak, de ez fordítva is igaz.
– Egy éve szavaztak bizalmat a község lakói Önnek, mit sikerült ez alatt megvalósítani?
– Nem mindig a nagy dolgokba kell belevágni, de természetesen azokat is meg kell célozni. Van sok olyan apró dolog, amit meg lehet valósítani, annak ellenére, hogy a válság nem jókor érkezett hozzánk se. Nagyon kevés pénzből gazdálkodunk, ezt a viharsarkot sosem kényeztették el az évek során a megye vezetői. Az első a kommunikáció kialakítása volt: az emberek kapjanak információt a körülöttük zajló eseményekről. Havi rendszerességgel beindítottuk a község Végvár című lapját, melyben a hivatalnak is van rovata, így az információ eljut minden házhoz. Az emberek, a gazdák kell tudják, hogy mire pályázhatnak, milyen lehetőségeik vannak, ez egy fontos kapaszkodó. A kiadásra váró birtoklevelek nagy része még rendezetlen, ezt is meg kell sürgősen oldani. Szeretnénk egy uniós pályázathoz csatlakozni, ez a vidékfejlesztési program keretén belül működik. Ha minden sikerül, akkor tartalmazná a székelymuzsnai vízhálózat rehabilitálását, a csatornarendszer kiépítését, a községi út aszfaltozását Derzsben és Muzsnában, egy idősek napközi otthona létrehozását, ezen belül a községi polgármesteri hivatal felújítását, mert egy épületben lenne a kettő. Most van a leadási határidő, reménykedünk.
A vízhálózat felújítása még 2006-ban elkezdődött mindkét faluban, az 57-es kormányprogram keretében, viszont a pénzek nem igazán érkeztek. Nehogy elfeledjem: márciusban emlékoszlopot  állítottunk 1848-49-es szabadságharc honvédjeinek.
Tesszük a dolgunk. Mivel nyár van és jönnek a turisták, a kányádi határrésztől egészen Muzsnáig megszépítettük az  útszakasz mindkét oldalát. Tudja, az első benyomás mindg számít. Nem ránk tartozik, de megnyírtuk a füvet is, mert a világörökséghez tartozunk, a világ minden tájáról érkeznek vendégek. 
– Ha azt mondom Derzs, akkor mindenki a vártemplomra gondol. Mennyire tud élni ezzel a lehetőséggel a község?
– A falu együtt él a történelemmmel. 1999-óta a templom a világörökség része, idén lesz ennek tízéves jubileuma. Ez azt jelenti, hogy rengeteg turistát vonz, a látogatók száma évente több ezerre tehető, de el kell mondjam, egyre többen jönnek, amióta az udvarhelyi bekötőutat leaszfaltozták. Jó lett volna, ha az aszfaltszőnyeg egy kilométerrel hosszabb, mert akkor a templomkapuig érne. A turizmus jelenti a falu jövőjét, de erre fel kell készülni. Van elképzelés egy turisztikai iroda létrehozására, de pillanatnyilag nem megvalósitható. Van működő tájházunk, a vendégek elszállásolásra alkalmas vendégfogadók. A baj az, hogy nincs marasztaló programunk, pillnatnyilag nem tudjuk még itt tartani őket, csupán átutazó turizmusról beszélhetünk. Terveink, elképzeléseink már vannak.
– Kicsi község, szűkös költségvetés, mire futja ebből a pénzből?
– Csak a fenntartásra elég, de azért boldogulunk valahogy. Például a tavaly vettünk két kisgépet, ezekkel megpróbáljuk a környéket karbantartani. Apróságnak tűnik, de nekünk itt nagyon fontos. Sikerült két hidat feljavítani a Muzsnával összekötő útszakaszon. Sajnos, nálunk kevés a munkahely. A jóhírű sajtgyár Székelymuzsnában működik, az ottani fatelep is ad munkalehetőséget. Az emberek többsége állattenyésztésből és mezőgazdaságből él. Hangsúlyozom, a turizmus lehet az egyetlen kiugrási pontja a községnek. Van egy jól működő Viharsarok Egyesület, melynek Székelymuzsnában van a székhelye, teleházat működtet, több programban is sikeresen pályázott, minden évben az idősek napja főszervezője.
Van egy testvértelepülésünk, Darány község Somogy megyéből, nem messze a horvát határtól, amellyel 1991-óta ápolunk kapcsolatot. A magyar államnak volt egy kiírása, melynek köszönhetően a testvértelepülések adhattak be pályázatot fiatalok utaztatására, ennek köszönhetően egy kisbusznyi fiatal megismerhette Darányt, ennek fő mozgatórugója Nemes Anna Borbála alpolgármester asszony volt. A falunak még sok jó barátja van. Itt van például az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete – segítségükkel a falunapok alkalmával adjuk át az unitárius vártemplomban készült mosdót. Tavaly adományokból javította fel a református kistemplomot a Budapesti Life Gyermekmentő Egyesület, melynek fővédnöke Kányádi Sándor költő. Tudni kell, hogy 21 éve nem volt istentisztelet a kistemplomban, hívek hiányában. A fentiekből is kiderül: sokan vannak, akik szeretnek minket…