Előbb vala: Nyárádszereda. Az RMDSZ frakciója megszavazta a szégyenteljes alkut. Mármint azt, hogy egy iskolaszárny-ígéretért cserébe, reábólint arra, hogy az ortodox egyház felépítse templomát a piactérre. Arra a helyre, amely pár méterre van a központi parktól. Arra a főhelyre, ahová azok a székely-magyar gyermekek járnak iskolába, akiknek a lelkétől teljesen idegen az a vallási felekezet, amelynek bevett szándéka Székelyföld felvásárlása, elrománosítása és végső megkaparintása. Ahogyan Nyírő József székely írónk megírta. Amiként felfalták immár Dél-Erdélyünk jelentős részét, ahol számos ősmagyar vidéken egy magyar templomra egy magyar ember jut. Ha az illető meri még vállalni magyarságát. S ha nem járt úgy, mint az a mezőségi fiú, akit hiába szólítanak Jóskának, nem ért nyelveden. Mert, ha az ortodox-nyomulás által beolvasztott Mezőségen csatangolsz, szinte nem botolhatsz olyan településbe, ahol ne találkoznál egy mostanában odarakott hagymakupolával. S a mellette meghúzódó magyar családnevű románokkal. Akik nem szólnak nyelveden. Aztán jött: Marosvásárhely. Az RMDSZ frakciója újabb szégyenteljes alkut szavazott meg. Egész pontosan azt, hogy a majdani Sütő András szoborért cserébe, rábólint arra, hogy a Gusa névre hallgató tömeggyilkos szobrot kapjon a híres Székelyvásárhelyen. Azon a településen ígértek emlékművet ennek a főbűnösnek, mely települést vérrel áztatták azok, akik nem nyugodtak bele abba, hogy megbukott egy eszme, egy rezsim, egy olyan román világ, amelynek bevett szándéka volt Erdély és Vásárhely felfalása. Annak a bűnözőnek a szobrát engedték be a székelyek várába, akinek komoly szerepe volt abban, hogy 1989-ben vér legyen az utcákon. Aki azok oldalára állt, akik híven hozzájárultak és máig hozzájárulnak ahhoz, hogy Marosvásárhely ne legyen magyar. A reánk nyomulás nemcsak Dél-Erdélyt, nemcsak a Mezőséget és Székelyvásárhelyt, de mai magyar vezéreink lelkeit is beolvasztotta. Azok elméit is ellepte, akik hatalomra jutva, azt hiszik, hogy elvtelen alkukat köthetnek. Sunyin, felelősségre vonás nélkül. Miközben mit ígérnek nekünk cserébe? Nyárádszeredában a lebontásra ítélt, 130 éves Márton ingatlan helyett – amelyben most könyvtár, oktatási tájékoztató központ és három osztályterem található – azt, hogy pályázni fognak a kormánynál egy új iskolaépületre. Marosvásárhelyen azt, hogy majd, ha úgy hozza a sors, a nagy hős Gusa tábornok szobráért cserébe, kaphatunk majd egy Sütő András szobrot. Mely mű nem tudni, hova kerülne, de azt tudni, hogy alig akad immár méltó hely e benyomulással elárasztott élettérben. Fájó és egyben szomorú a hasonlóság a két különalku között. A között a két gesztus között, amelyik mindkét székely-magyar településen üzen. Azt üzeni, hogy a nép hiába élt demokratikus alapjogával. Magyarságunk szempontjából felelőtleneket küldött hatalomba. Olyan magyarokat, akiket hiába hívnak Csabának, Attilának, Sándornak. Akik hiába értik nyelvünket. Szívük zugába betört immár az ortodoxia, a románosodás, a kupeclét. Ha visszavonják alkuikat, visszatérhetnek gyalog-székelynek. Lehet, nem tudták, mit cselekednek?