|
2009. október 09., péntek |
|
|
Előbb vala: Nyárádszereda. Az RMDSZ frakciója megszavazta a szégyenteljes alkut. Mármint azt, hogy egy iskolaszárny-ígéretért cserébe, reábólint arra, hogy az ortodox egyház felépítse templomát a piactérre. Arra a helyre, amely pár méterre van a központi parktól. Arra a főhelyre, ahová azok a székely-magyar gyermekek járnak iskolába, akiknek a lelkétől teljesen idegen az a vallási felekezet, amelynek bevett szándéka Székelyföld felvásárlása, elrománosítása és végső megkaparintása. Ahogyan Nyírő József székely írónk megírta. Amiként felfalták immár D... |
|
2009. július 18., szombat |
|
 No tehát, szegény ember kincse az álom. Az álom meg, ugye, lehet sokféle. A székelyföldi Gyulakuta lakói és a település vezetői, élükön a polgármesterrel például azt álmodták, hogy köszöntik a tusnádi szabadegyetemre érkező Orbán Viktor elnök urat. Méghozzá oly módon, hogy az elnöki konvojt megállítják, s hagyomány szerint kaláccsal, pálinkával tisztelik meg a vendéget, akit ők tisztelnek és szeretnek. Történt pedig, hogy a gyulakutai polgármester fel is hívta Szász Jenőt (az MPP elnökét), s kérdezte, volna-e mód minderre. Szá... |
|
|
 Hajlamosak vagyunk azt gondolni, s ami még rosszabb, azt érezni, hogy a magyar nemzet állapota siralmas. Mindössze annyi megnyugtató van ebben az érzésben, hogy eleink már ötszáz esztendeje így gondolják. S ha már Zrínyi Miklós is ezt érezte, s még mindig vagyunk, akkor talán van remény. Bár azt kell mondanom, az alább következő két történet erősen megkérdőjelezi ezt az optimizmust… Az első történet helye az erdélyi, Nyárád menti Nyárádszereda. Egy 95 százalékban magyarlakta városka. Történetünk kezdetei pedig még a Trianon utáni... |
|
|
|
|